RSS
Gallery

Remélhetőleg jól hoztunk meg döntéseket az életünkben/

image

Ha nem,az nem most fog kiderülni,hanem később.

Advertisements
 
Leave a comment

Posted by on November 9, 2014 in Uncategorized

 

Tags: , ,

Image

Ez nagyon igy van…

image

 
Leave a comment

Posted by on November 8, 2014 in Uncategorized

 

Némi változás tapasztalható

Visszakaptam egy kicsit a lelki békémhez. Már ideje volt. Az események teljesen hazavágtak,amik nemrég történtek.
Azt még nem mondhatom,hogy teljesen jól vagyok,de talán már “jó irányba” tartok.
Káprázatos erőt kaptunk Istentől- mi emberek- ,ami mindíg vissza vezet az élni akaráshoz. Amikor már azt gondolhatnánk,hogy nincs tovább,akkor is van még út-az egyetlen,amit sosem szabad elveszítenünk- az út Istenhez.

 
Leave a comment

Posted by on November 8, 2014 in Uncategorized

 

Enyhülés de nem megoldás

Valamelyest enyhült a helyzet,de nem javult meg. Jónéhány dolgot nem igazán értek,mint pl.azt sem,hogy mi váltotta ki ezt az egészet.
Továbbá az sem tiszta,hogy hogy lehet nem kommunikálni valakivel,aki az életünk része,hisz mellette alszunk el és mellette ébredünk fel.
Nem gondolom,hogy ezekre a kérdésekre hamar találnék választ…

 
Leave a comment

Posted by on November 7, 2014 in Uncategorized

 

Have nothing baddest…

Have nothing baddest…
image

Have nothing baddest than when i found only deaf ears. I wish to talk ,i wish to laught,i wish cares from he -but he is not understand. I see the darkness & listen the silence. —

 
Leave a comment

Posted by on November 6, 2014 in Uncategorized

 

Az elmúlt napok történései csak még több gondolkodásra adnak okot….

Idióta időket él meg a kapcsolatunk ezekben a napokban. Kemény próbatételek ezek. Továbbá azt sem tudom egyértelműen,hogy ez hasznos e most vagy csak tovább fogja rontani azt,ami amúgy is rossz.
Ami nagyon zavar ebben az egészben,az az,hogy bármit is mondok az süket fülekre talál.
   2014.11.06 – 08:25

 
Leave a comment

Posted by on November 6, 2014 in Uncategorized

 

Kérdések vannak csak,válaszok nelkul

A dolgok rendszerén agyalok.Próbálok valami magyarázatot találni arra,hogy mik a kiváltó okai ezeknek a durva dolgoknak. Próbálom megfejteni milyen rendszeresség vagy logika van benne. Sehogyan sem tudok rájönni.
Az sem lehetetlen,hogy én rontottam el még a legelején,amikor tudatosítottam benne azt,hogy mennyire nagyon szeretem. Talán ez annyira magabiztossá tette,hogy el sem tudja képzelni azt,hogy amit tesz velem az fáj. Gyakorlatilag már kimeríti a kínzás fogalmát. A salátás dolog óta ami napi szinten köztünk van,az nem nevezhető kommunikációnak. Alig beszélünk. Amikor kérdezni próbálok valamit akkor is elég arrogánsan reagál. Nem gyerek már -41 éves- de sokszor úgy viselkedik mint egy gyerek.
Hol van az a határ ameddig még tűrni tudok?
Hol van az a pont amikor a szerelem átfordul gyűlöletbe?
Miért reménykedek még,amikor már nincs remény?
  Nagyon jó lenne,ha néhány magamnak feltett kérdésre tudnék válaszolni,de nem tudok.

 
Leave a comment

Posted by on November 5, 2014 in Uncategorized