Ha nem,az nem most fog kiderülni,hanem később.
Némi változás tapasztalható
Visszakaptam egy kicsit a lelki békémhez. Már ideje volt. Az események teljesen hazavágtak,amik nemrég történtek.
Azt még nem mondhatom,hogy teljesen jól vagyok,de talán már “jó irányba” tartok.
Káprázatos erőt kaptunk Istentől- mi emberek- ,ami mindíg vissza vezet az élni akaráshoz. Amikor már azt gondolhatnánk,hogy nincs tovább,akkor is van még út-az egyetlen,amit sosem szabad elveszítenünk- az út Istenhez.
Enyhülés de nem megoldás
Valamelyest enyhült a helyzet,de nem javult meg. Jónéhány dolgot nem igazán értek,mint pl.azt sem,hogy mi váltotta ki ezt az egészet.
Továbbá az sem tiszta,hogy hogy lehet nem kommunikálni valakivel,aki az életünk része,hisz mellette alszunk el és mellette ébredünk fel.
Nem gondolom,hogy ezekre a kérdésekre hamar találnék választ…
Have nothing baddest…
Have nothing baddest than when i found only deaf ears. I wish to talk ,i wish to laught,i wish cares from he -but he is not understand. I see the darkness & listen the silence. —
Az elmúlt napok történései csak még több gondolkodásra adnak okot….
Idióta időket él meg a kapcsolatunk ezekben a napokban. Kemény próbatételek ezek. Továbbá azt sem tudom egyértelműen,hogy ez hasznos e most vagy csak tovább fogja rontani azt,ami amúgy is rossz.
Ami nagyon zavar ebben az egészben,az az,hogy bármit is mondok az süket fülekre talál.
2014.11.06 – 08:25
Kérdések vannak csak,válaszok nelkul
A dolgok rendszerén agyalok.Próbálok valami magyarázatot találni arra,hogy mik a kiváltó okai ezeknek a durva dolgoknak. Próbálom megfejteni milyen rendszeresség vagy logika van benne. Sehogyan sem tudok rájönni.
Az sem lehetetlen,hogy én rontottam el még a legelején,amikor tudatosítottam benne azt,hogy mennyire nagyon szeretem. Talán ez annyira magabiztossá tette,hogy el sem tudja képzelni azt,hogy amit tesz velem az fáj. Gyakorlatilag már kimeríti a kínzás fogalmát. A salátás dolog óta ami napi szinten köztünk van,az nem nevezhető kommunikációnak. Alig beszélünk. Amikor kérdezni próbálok valamit akkor is elég arrogánsan reagál. Nem gyerek már -41 éves- de sokszor úgy viselkedik mint egy gyerek.
Hol van az a határ ameddig még tűrni tudok?
Hol van az a pont amikor a szerelem átfordul gyűlöletbe?
Miért reménykedek még,amikor már nincs remény?
Nagyon jó lenne,ha néhány magamnak feltett kérdésre tudnék válaszolni,de nem tudok.
A megpróbáltatásoknak még mindíg nincs vége…
Nem tudom már lassan azt sem,hogy mi miért történik körülöttem. A megpróbáltatásoknak se vége se hossza. Minden ok nélkül kitasszitani valakit az életünkből az nagyon piszok dolog. Föleg amikor mindent megteszel azért,hogy Ő boldog legyen,elégedett és nem értékeli az erőfeszítéseidet. Saját vágyait,álmaid,igényeid mind a háttérbe tolod és csak az ő boldogságán gondolkozol és munkálkodsz minden pillanatban. Erre ő bejárónőnek tekint,akinek kötelessége tennie amit tesz. Ki volt az a hülye,aki kitalálta,hogy szeress ahogy csak tudsz és majd viszont szeretnek ?????
………
Az elmúlás egyébként már a születésünk pillanatában bele van kódolva az életünkbe. Onnantól kezdve ahogy megszülettünk elindul a vissza számlálás. Isten tudja jól,hogy miért vagyunk itt és meddig leszünk itt. Mindannyiunknak küldetése van ,céllal születtünk. Ha a küldetésünket teljesítettük,Isten vissza hív minket a kezdetekhez.Minden Isten kezében van – Alhamdulillah.Az elmúlás sem mindig az,aminek látszik.Az mindíg valaminek a kezdete is. Mióta ezeket tudom,azóta nem félek az elmúlástól.
2014.11.04 – 22:26
